Kazincbarcika

Weboldal

Kazincbarcika a Bükk-hegység északkeleti lábánál, a Sajó völgyében fekszik, s szinte minden égtáj felől jól megközelíthető. A városnak nevet adó települések közül Sajókazincot 1240-ben említik először a források Cozonch néven, 1576-ban már önálló egyházközség, amelynek filiái Barcika, Berente, majd a közeli Szuhakálló is. A 19. század közepén a már Sajókazincnak nevezett falu jelentős agrártelepülés, majd a község lakóinak egy része az ipar felé kezdett orientálódni, ahogy a falu birtokosai az 1850-es években bányát nyitottak. A diósgyőri és az ózdi vaskohászat fejlődése keresletet támasztott a Sajó-völgy ásványkincseire, s a vasútvonal 1870-es évekbeli megépítésével a szállítási lehetőségek is javultak. Jelentősebb kitermelés1894-ben kezdődött. 1910-ben megalakult a Borsodi Szénbányák Rt., mely kulcspozíciót foglalt el a Sajó-völgyi szénbányászatban. 1930-ra a környező települések lakóinak egyre nagyobb hányadát szívta fel a bányászat munkaerőigénye.

A másik névadó község két korábbi település Alsó- és Felsőbarcika összeolvadásával alakult ki. Barcika a 19. században jómódú agrártelepülés, bár a Sajó áradásai gyakran megzavarták a község lakóinak életét. 1894-ben megkezdődött a Barcika környéki szénvagyon kiaknázása, mely azonban csak egy kutatóakna két évig tartó működésére korlátozódott. A helyi lakosság ezért megmaradt a mezőgazdasági termelésben, kevesen dolgoztak a sajókazinci és berentei bányákban. A Borsodi Szénbányák Rt. 1922-23-ban erőművet épített Barcikán a vasút mellett, a kitermelt szén helyi felhasználása érdekében. Az erőművet a következő évtizedben bővítették, így már nem csak a környező településeket látta el villamos árammal, hanem távvezetéken keresztül Egert és a dél-borsodi vidéket is. 1940-ben indult újra a bányászat a Barcikai Köszénbánya Vállalat révén.

Az ipari üzemek mindkét községbe vonzották a munkaerőt, felbomlott a hagyományos paraszti gazdálkodás rendje, a majdnem kisvárosi szintű ellátás és a munkalehetőség sokakat csábított az ideköltözésre. A II. Világháború után a szocialista gazdaságpolitika az ország erőteljes és gyors iparosítását tűzte ki célul. A tervben fontos szerepet játszott a Sajó-völgy jó közlekedés-földrajzi adottságaival, a szénmezőkkel és a már meglévő bányászattal. A növekvő szénmennyiséget célszerű volt helyben felhasználni, ezért a kis kapacitású barcikai erőművet egy korszerűbbel kellett felváltani. A mezőgazdaság nitrogénműtrágyával való ellátására vegyi üzemet kívántak létesíteni a Sajó vizére és és a bányák kokszolt szenére alapozva. Hőerőmű, szénosztályozó, kokszolóüzem, bányagépjavító és műtrágyagyár építése, a bányák korszerűsítése, bővítése, - nyilvánvaló volt, hogy ennyi ipari üzem munkaerőigényét a környék településeinek lakossága nem képes kielégíteni, ezért határozat született egy új város felépítéséről. Az 1947-ben közigazgatásilag összevont Sajókazinc és Barcika (mely a következő évben a Kazincbarcika nevet vette fel), valamint az építkezések által (1954) érintett Berente alkotta az új város vázát.

1951-ben indultak meg az építkezések, két év múlva adták át az első lakásokat. Kedvező munkabérekkel tették vonzóvá a letelepedést, ami annyi embert vonzott ide, hogy a lakások építésének üteme alig tudta követni a népesség növekedését. 1954-ben Kazincbarcikát városi rangra emelték. Az 1950-es évek végére minden üzem működött, a város lakossága elérte a 11 144 főt.

A 60-as években a fejlődés felgyorsult, Kelet-Magyarország egész területéről érkeztek bevándorlók, főleg fiatalok. Az 1963-tól Borsodi Vegyi Kombinátnak nevezett vegyi üzem egyre nagyobb szerepet játszott a város életében, munkalehetőség mellett számos intézményt tartott fenn és részt vett a város építésében. A városi szerepkörű intézmények kiépülésével Kazincbarcika funkcionális értelemben is várossá vált. A 70-es években tovább bővült a város ipara. A lakosságszám elérte a harmincezer főt, számukra új lakóövezet épült elsősorban házgyári technikával. Új városközpont épült, elkészültek a még hiányzó középületek. A város intézményei kialakították vonzáskörzetüket, melyeket napjainkig megőriztek és gyarapítottak.

A 80-as évek azonban már számos, elsősorban gazdasági jellegű problémát hoztak a város számára. Kazincbarcikán a leglátványosabb a bányászat válsága volt. Sorra zárták be a gazdaságtalanná vált tárnákat, az évtized végére gyakorlatilag megszűnt a kitermelés a város környékén. Hasonlóan nehéz helyzetbe került a szénosztályozó üzem, és a bányagépjavító, melyek kénytelenek voltak megválni alkalmazottaik zömétől. A helyi építőipar szerepe is csökkent, hiszen a város már felépült, és az állami megrendelések is drasztikusan visszaestek. A válság a vegyipart is érintette, a BVK azonban, bár a foglalkoztatottak száma csökkent, a gyártás korszerűsítésével talpon tudott maradni. Természetesen a munkahelykínálat beszűkülésére a népesség elvándorlással reagált.

A rendszerváltás is számos vonatkozásban változást hozott a város fejlődését illetően. Alapvetően megváltozott a település presztízse, ipari fellegvár helyett egy olyan gondokkal küzdő város képe került be a köztudatba, amely egy válsággal küszködő régió központja. A bányászat, a szénfeldolgozás, az építőipar válságba került vállalatainak nagy részét felszámolták, 1994-re a munkavállalók harmada munka nélkül maradt. A többi ágazat vállalatai viszonylag korszerűek voltak, ezért az átalakulás nem volt olyan súlyos, bár szintén leépítésekkel járt.

Az 1990-es évek második felére Kazincbarcika túljutott a mélyponton. Új vállalkozások születtek, melyek részben orvosolták a munkanélküliség problémáit, de a munkahelyteremtés továbbra is fontos feladat. Az utóbbi években érezhetően nőtt a vállalkozói kedv, de sok magánvállalkozás csak rövid életű. A város gazdasági életének fejlődését több probléma nehezíti. A bő munkaerőkínálat egyoldalú szakmakínálattal párosul, a bányászati, vegyipari munkanélküliek átképzésre szorulnak. A bányászat által felhagyott infrastruktúra üzemeltetése, új funkcióval való megtöltése, a fokozottan igénybe vett természeti környezet rehabilitálása komoly feladatok elé állítja a várost. A fejlődés motorja: a műszaki-technológiai megújulás, intenzív fejlesztés nagyon tőkeigényes, elsősorban külföldi tőke bevonása szükséges. A város által nyújtott befektetési, letelepedési kedvezmények jelentősek, telephelyeket az ipari parkban kínálnak.

A fejlett piacgazdaságokban a legdinamikusabban növekvő ágazat a szolgáltatás. Kazincbarcika egyik fejlődési lehetősége az egyoldalú ipari funkciójú központból a térsége szolgáltató központjává válás. A város az alap- és középfokú oktatás terén nagy változatosságot mutat. A 3 óvoda, 11 általános iskola, művészeti iskola elsősorban a helyi lakosságot látja el. A középfokú intézmények viszont a környékről is sok tanulót csábítanak. Az egészségügynek a térség ellátásában játszott szerepe még látványosabb. Az 1953-ban alapított városi kórház, amely 1969-ben költözött mai épületébe, a város lakóin kívül szakrendelésein a kistérség egészét is ellátja. Idén kezdődik a 350 ágyas városi kórház épületének rekonstrukciója, korszerűsítése. Az orvosi és gyermekorvosi ellátás 16 körzetbe szerveződik. A fedett uszodában gyógyúszásra mintegy 20 településről fogadnak rászorulókat.

Az önkormányzat számos más intézménye is élénk kapcsolatot alakított ki a térség településeivel, ezek egy része központilag előírt feladat, másokat a város vállalt föl. Ezek a kapcsolatok jelentős többletkiadásokkal járnak Kazincbarcika számára. A város építésével párhuzamosan gondoskodtak a lakosság megfelelő infrastrukturális ellátásáról is. Napjainkra Kazincbarcika ellátottsága kiemelkedőnek nevezhető, az elektromos ellátás 100 %-os, a vezetékes ivóvízellátás 96 %-os, a csatornahálózat 89 %-os, a vezetékes gázszolgáltatás hálózatába a lakások 77 %-a, távfűtési hálózatba pedig a lakások 64 %-a van bekapcsolva. A lakások háromnegyede van ellátva telefonnal, a kábeltelevíziós hálózatba szinte az összes bekapcsolódik.

Kazincbarcika kulturális életének fő szervezője az Egressy Béni Művelődési központ és Könyvtár. Kiállítótermeiben elsősorban a kortárs művészet alkotásait mutatják be. 1990 óta működik a Gyermekek Háza, amely szakköröknek, klubboknak, játszóháznak ad otthont. Számos amatőr művészeti csoport működik a városban, pl. Borsod Néptáncegyüttes, Izsó Miklós Képzőművészeti Kör, stb. Az év igazi kulturális seregszemléje a Kazincbarcikai Nyár rendezvénysorozat, mely a térség lakóinak is színvonalas szórakozási lehetőséget kínál. Nemzetközi hírű rendezvényei az Ifjú Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, a Sajóvölgyi Nemzetközi Folklórfesztivál, valamint a Borsodi Művészeti Fesztivál, Világzenei Fesztivál, Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál. A város közterületeit több mint 40 szobor díszíti, a legrégibb műemlék jellegű épületünk a barcikai református templom, de érdemes megtekinteni az idelátogatónak a közelmúltban épült görög katolikus templomot is.

Kazincbarcikán élénk, sokszínű sportélet zajlik. A város sportlétesítményekkel való ellátottsága nagyon jó, 28 működő sportegyesület bizonyítja. A városi sport központ elsősorban a két legnagyobb klub, a Kazincbarcikai Városi Sportegyesület és a Kazincbarcikai Sport Club szakosztályainak ad otthont. A városi műjégpálya indukálta a helyi jégkorongsportot, a fedett uszoda pedig az úszósportra gyakorol kedvező hatást. A vízisportok kedvelői a városi strandon és a csónakázó tavon már évtizedek óta hódolhatnak szenvedélyüknek. A strand és a városi tekepálya is rendelkezik teniszpályákkal és edzőtermekkel. A komoly sportélet elismeréseként Kazincbarcika 1998-ban elnyerte a Nemzeti Sportváros címet.

A Városi Önkormányzatnak kezdeményező szerepe van a várost fejlesztő beruházások terén. A munkahelyteremtő beruházások jelentős kedvezményekben részesülnek, a város saját beruházásainak zömét az infrastruktúra és az ellátás javítására fordítja, hiszen az vonzóbbá teheti a várost a tőkebefektetők számára. Kazincbarcika imázsának javításához hozzájárulhat a növekvő idegenforgalom.

Adottságai miatt a város nem a turizmus végállomása, viszont kiváló bázis lehet a Bükkbe, az Aggteleki Nemzeti Parkba tett túrák, a környék nevezetességeinek megismerése számára. A fürdőturizmus megnövekedése a városi strand korszerűsítésével van összefüggésben, ehhez mérten a kereskedelmi szálláshelyek gyarapítása is sürgős feladat.

A nemzetközi kapcsolatok építésében fontos szerepet játszanak Kazincbarcika testvérvárosai: a lengyelországi Knurów és Swidnica, a bajor Burgkirchen, a kárpátaljai Técső, a szlovák Nagyrőce és a romániai Nagyszentmiklós. Baráti kapcsolatok alakultak ki a szlovákiai Rozsnyóval, Rimaszombattal és a bolgár Dimitrovgráddal. Az Európa Parlament 1999. májusában Európa Diplomával, majd 2002. augusztusában Európai Becsületzászlóval tűntette ki Kazincbarcikát széleskörű és szoros nemzetközi kapcsolatai terén elért eredményeiért.